- Igen �s az is j�, hogy nem n�zt�k meg a jegy�nket, hogy van vagy nincs – h�l�lkodik Rin.

Rei csak mag�ba mosolyog, �s sok mindenre tesz fel mag�nak k�rd�st: „Mi�rt nem mondt�k el az ikrek, hogy van k�l�nleges k�pess�g�k”, „Mi�rt tartanak velem m�g mindig �gy is, hogy tudj�k, hogy v�mp�r vagyok”, �s hogy „Mi�rt seg�tenek neki? Biztos nem az�rt, mert megmentette a kuty�jukat.” Ezermilli� k�rd�s �s nincs r� v�lasz. Rei elmondta nekik az eg�sz t�rt�netet, Rin �s Len �rgus szemmel hallgatt�k a sztorit.

- T�nyleg �gy volt? – k�rdezi Len.

B�lintott Rei �s k�nnyek sz�ketek a szem�be.

- Bocsi, nem akartalak… - akarta mondani Len, de Rei egy k�zmozdulattal elhallgatatta.

- Semmi baj – v�laszolta a l�ny.

- M�g mennyi ideig kell utaznunk? – k�rdezte Rin ny�g�sen.

- Kb. m�g… - �gy tett Rei, mintha gondolkodna, de tudta, hogy mikor fognak lesz�llni. – Kb. m�g 24 �ra.

- Micsoda? – csattantak fel az ikrek. – M�g 24 �ra?

- Igen. – mondta Rei mintha meg lenne lep�dve. – Nem mondtam?

- Nem – fortyant fel Len. – �s ne j�tszd itt nek�nk, hogy meg vagy lep�dve.

- Ok� – mondta Rei egy b�na mosoly k�zepette.

Ekkor Rei gyomra megmordult. Rei egy kicsit elv�r�s�d�tt.

- �hes vagy? – k�rdezte g�nyosan Len.

- Igen – mondta hat�rozottan Rei. - ~De biztos, hogy csak sima �telre?~ - k�rdezte mag�t�l Rei.

- Hozok neked valamit – mondja Rin.

- Nem kell… - akarja mondani Rei, de ekkor m�r r�g nincs ott Rin.

Elm�lt gyorsan a d�lut�n. Rin �s Rei kapott egy kabint, m�g Len k�l�n volt, de Len sz� szerint harcolt, hogy a n�v�rk�j�vel aludjon. �gy Rin �s Len egy�tt aludt �s Rei meg k�l�n.

M�snap reggel, amikor Rei fel�bredt Rin �s len m�r r�g fent voltak. Rin �s Len megv�rta Reit a reggelivel �s egy�tt reggeliztek. Amikor v�gre lesz�lltak a haj�r�l este, t�gra ny�lt a szem�k, mert nem oda �rtek, ahova kellett volna.

- Most nagyon nagy szarban vagyunk. – mondta Len. Rin ism�t adott neki egy mafl�st. – Most megint mit csin�ltam? – kelt ki mag�b�l Len.

- Ne besz�lj cs�ny�n. – v�gta r� Rin. – �s most hogyan tov�bb? – k�rdezte Rin Reit�l.

- G�z�m sincs. Menj�nk el valamerre, biztos lesz valami j� hely… - v�get �rt a mondat, de lehetett �rezni, hogy Rei m�g akart volna valamit mondani, de Rin mondta ki helyette.

- H�la az �gnek este van – mondta mosolyogva Rin.

- �mm… Igen – hadov�lta Rei elv�r�s�dve. – Na, gyer�nk!

- M�r egy �r�ja s�t�lunk. – mondja ny�g�sen Len. – Egy�ltal�n hova megy�nk?

- Azt m�g �n sem tudom – v�gta r� cs�fond�rosan Rei.

Egyszer csak halk reccsen�seket hallottak

-Hallo… - kezdte Rin, de Rei a sz�j�ra tapasztotta a kez�t. Lassan a f�k lombjai k�z�l 2 s�rga szemet �s sok cs�pot lehetett kivenni. Hirtelen el�re rohan �s megt�madja Rei�ket.

Rin a f�ld�n van, �s eszm�let�t vesztette, Rei a t�rd�n van, de harcolni akar de, nem tud, mert kimer�lt �s csupa seb. Len van egyed�l talpon, de � sem b�rja sok�ig. A sz�rny �jra lecsap, de egyszer csak egy hossz� t�rkizk�k haj� l�ny ugrik el� �s le�ti a sz�rnyet. A sz�rny egy kicsit megt�ntorodik. A sz�rny nekiugrik a l�nynak, de � elt�r�ti a t�mad�st. Nem is l�tja Rei �s Len, hogy milyen gyorsan t�rt�nik, de a l�ny legy�zte a sz�rnyet, s�t… meg is halt. A l�ny odaj�tt hozz�nk �s ell�tta a sebeinket, meg se sz�lalt eddig �s ut�na se.

- Te ki vagy? – k�rdezte meg sz�gyenl�sen Rei.

- Kimiko – mondta a l�ny.

- K�sz�nj�k sz�pen.

- Semmis�g volt. – mondta hidegen a l�ny.

Rint fel�bredt �s egy kicsit megijedt a l�nyt�l, de elmes�lt�k, neki, hogy mi t�rt�nt.