Arisa n�zi a sz�p k�k eget a placcon. Ekkor megjelenik a h�ta m�g�tt a gy�mja, a szerzetes.

- Arisa dr�g�m! – sz�lal meg kedvesen. – Mi�rt n�zed az eget?

Arisa nem sz�lt egy sz�t se csak szomor�an n�zett fel. A szerzetes h�mm�g�tt p�rat.

- Csak nem gondolsz m�r megint a csal�dodra?

Arisa megh�kken.

- Ezt honnan tudod?

- Nem neh�z kivenni az embereknek a gondolatait az eff�le vil�gban. – mondta a szerzetes �s elfordult Aris�t�l, de nem ment el. Arisa visszan�z az �gre.

- V�r�s – sz�lal meg hidegen Arisa.

- Hmm…? – fordult hozz� a szerzetes.

- V�r�s az �g – ism�telte Arisa �s elkezdte szorongatni a nyakl�nc�t. – Itt az id�…

- Sok szerencs�t – mondta v�gleg a szerzetes �s elment.

- Elkezd�dik a harc – folytatta Arisa �s egy szomor� egyben gyilkos mosoly �lt az arc�ra.

Arisa az utc�n megy, ink�bb lassan szalad, de nem tudja hov�. Egyszer befordul egy sarkon �s nem hiszi el, amit l�t… V�r, csontok �s zsigerek t�mege. Egy ember m�ly k�r�rvend� nevet�se �s egy m�sik ember aki, m�g jobban sz�tvagdossa az emberi cafatokat. Megl�tj�k Arisat. Arisa el�sz�r nem veszi �szre az embereket, akik megl�tt�k, mert a v�r l�tv�ny�val van elfoglalva.

- H�! Kis csaj? – ord�t oda az egyik ember. Arisa most n�z fel el�sz�r a v�res f�ldr�l meg�r�lt szemmel, mint aki nem hisz a szem�nek. – Mit n�zel? – folytatta tov�bb az ember. Arisa elkezdett szaladni. Az emberek is. Mivel Arisa nem olyan gyors hamar be�rt�k az emberek. Arisa nyak�t megfogta az egyik ember h�tulr�l �s majdnem megfulladt.

- Mit l�tt�l az el�bb – k�rdezte fenyeget�zve az egyik ember. Arisa csak megd�bbenve n�zett a f�ldre �s nem sz�lt egy sz�t se. – Mit l�tt�l? – ord�tott r� jobban az ember.

- V�r – mondta Arisa. �s mint egy megsz�llott mondta tov�bb – V�r, v�r, v�r, v�r, v�r… - Az egyik ember kezdett f�lni Aris�t�l �s ord�tva h�tra l�pett kett�t.

- Mit csin�lsz? – k�rdezte a m�sik ember a t�rs�t�l. – F�lsz t�le? – �s ekkor Arisa egy hatalmasat bele�t�tt annak az embernek a has�ba �s elszaladt. – Ne �llj ott �s n�zd, ahogy elmegy! Fut�s! – Mindketten felt�p�szkodtak �s Arisa ut�n futottak, hogy ugyanazt tegy�k vele, mint az el�z� emberrel.

Arisa nem nagyon b�rta sok�ig �s a v�g�n m�r csak loholt. Befordult egy sarkon, hogy ott vessze ink�bb az �let�t �s nekiment egy fiatal fi�nak �s a f�ldre huppant. A fi� n�zte nagy szemekkel a l�nyt �s azt�n a m�g�tte l�v� 2 emberre. Kih�zott egy kardot a h�t�n l�v� h�velyb�l �s egy hatalmasat csapott a 2 emberre. Az emberek h�trah�k�ltek �s elrep�ltek a kard �ltal l�trehozott sz�l miatt. Az emberek mikor fel�lltak egy d�h�s szemp�rral n�ztek farkasszemet �s elszaladtak. A fi� lehajolt a f�lig meddig m�g �letben l�v� Aris�hoz.

- J�l vagy? – k�rdezte a fi� Aris�t�l. Arisa r�n�zett a fi�ra �s t�gra ny�lt a szeme.

- Ka… ito? – k�rdezte Arisa a fi�t�l. A fi� elmosolyodott. Arisa Kaitora borult �s a k�nnyei mellett egyfolyt�ban a fi� nev�t ism�telte. Kaito levette mag�r�l a l�nyt �s let�r�lte a k�nnyeit. – Annyira… hi�… nyozt�l… - mondta Arisa.

- Te is nekem – mondta higgadtan Kaito. Kaito Arisa mell� le�lt �s n�zte az esti eget � is. – Mit csin�lsz itt ebben a sz�rny� v�rosban?

- Itt lakom – v�laszolta Arisa. – Te?

- Ide h�ztak a sz�lak – Kaito megk�sz�r�li a tork�t �s kib�ki. – Valaki meg�lte a csal�domat �s szerintem az az ember itt van – Arisa megd�bben a h�r hallat�n – De legal�bb �gy jobb, hogy te is itt vagy – Arisa elmosolyodik.

- Seg�tek neked, ha kell – mondta Arisa.

- K�sz�n�m, de nem kell – vonta vissza Kaito az aj�nlatot.

- De seg�tek, mert nekem is ugyanez a gondom. Nem tudom, hogy ki a csal�dom �s meg akarom keresni �ket.

- H�t… akkor… - Kaito megfogja Arisa kez�t �s Arisa elpirul. – Induljunk!