Egy kislány és egy kisfiú ül egyedül a hintákba és nevetgélnek, beszélgetnek és örülnek.

- Kai? – kérdezi a kislány a kisfiútól. – Ugye örökre együtt maradunk és barátok leszünk?

- Persze Ari! – válaszolta kedvesen a fiú.

Arisa és Kaito hajnalban óvatosan sétál az utcákon és figyelnek minden mozzanatra. Egyszer csak egy sikolyt hallanak. Mind a ketten megijednek. Egy magas nő szalad feléjük levágott karral. Arisa felsikítana, de Kaito befogja a száját, mert tudja, hogy akkor meghallanák őket. Egy ember jön ki a sikátorból ahonnan a nő is. (Közben a nő már meghalt.) Magas barna felálló hajú. Ugyanaz az ember, aki Arisat követte, de most csak egyedül van, de mégsem.

- Hé, Heru! – szólt az az ember, aki most lépett csak ki a sikátorból.

- Főnök! – szólta rá a felálló hajú.

- Akkor főnök… mit csináljunk a halottal? – ekkor Arisa és Kaito hátra húzódtak egy fa árnyékába, hogy egyáltalán ne lássák őket.

- Nem tudom, – válaszolta flegmán – talán itt kellene hagyni, hogy tudják az emberek, hogy kikkel állnak szembe. – A nő – nem tudom miért -, de utoljára még megszólalt. Egy utolsó nyögésnek lehetett mondani. Mind a kettő ember odanézett. A Heru nevezetű ember, a főnök feljebb nézett és meglátta Arisát és Kaitot. – Senshi! – kiáltott oda társának. – Társaságunk van. – mondta gyilkos mosollyal.

- Futás! – kiáltott oda Arisának, megfogta az alkarját és elszaladtak. Arisa alig bírta a futást, de Kaito hajtotta, hogy ki tudja bírni. Kaito nem talált más megfelelő helyet, csak egy lepusztult 10 emeletes házat és beszaladt rajta. A két fickó még mindig követte őket, de egy kicsit lemaradva. Kaito és Arisa szinte már vért izzadtak, mire felértek a tetőre. Úgy gondolták, odáig nem fogják követni őket… de tévedtek. Leheveredtek a tető szélére, de nem teljesen és néztek lefelé, hogy mikor látják őket, hogy szitkozódva elmennek. Egyszer csak szitkokat hallottak, de nem, lentről hanem a hátuk mögött. Mindketten hirtelen hátrafordulta és meglátták Herut és Senshit. Herunak egy kis tőr volt a kezébe, míg Senshinek egy vastag, hosszú lánc. Kaito és Arisa kezdtek hátra tántorodni, de nem tudtak tovább, mert már akkor leestek volna.

- Most megdögöltök! – ordított Heru és egyből rátámadott Arisára. Ebben a pillanatban Senshi is rátámadt Kaitora, de Kaito gyorsabb volt és már kihúzta a kardját és felfogta vele a láncot.

Amikor Heru lecsapni készült a távolból Arisára – magyarul el akarta hajítani felé a tőrjét – Arisa kihúzta a lábán lévő egyik pisztolyt és rálőtt Herunak a kezére. Heru ordítozni kezdett és kézfejéből ömleni kezdett a vér. Megpróbált oda támolyogni a földön lévő tőrjéhez, ami közel volt Arisához és Arisa a lábával elpöccintette a 10 emeletes tetejéről a tőrt. Heru valamiért ideges lett. Arisa meglepődött, hogy talán ennyire a szívén vette a tőr elvesztését.

- Azt a tőrt… - kezdte el Heru, de idegességében abbahagyta és újra kezdte. – Azt a tőrt… a halott édesanyámtól kaptam! – ordította és nekiment Arisának aki túl közel volt az emeletes ház széléhez és lerepült, de Heru megállt mielőtt még leesett volna.

- Kaito – mondta (ismétlem mondta nem kiabálta és nem is ordította) Arisa, mint aki nem is tudja, mi történik.

- Arisa! – kiáltotta (ezt már kiáltotta) Kaito és Arisa után nyúlt, de mivel túl távol voltak egymástól nem érte el. Arisa ekkor feleszmélt és most már tényleg elordította magát.

- Kaito!!!

Sikolyok a sötétben.