Délelőtt van és Kaito és Arisa egy fa alatt szundítanak. Vagyis csak Kaito, mert Arisa ilyen világban nem tud elaludni fényes nappal kinn az utcán. Arisa egy hideg érzést érez, pedig meleg is van, és sokan mennek az utcán, de akkor is érez valamit.

- Kaito – mondta nagyon halkan Arisa.

- Hm? – kérdezte Kaito. Arisa nem gondolta, hogy meghallja.

- Érezted? – kérdezett vissza.

- Micsodát?

- Semmit.

- Akkor tovább alszok – mondta Kaito és visszaaludt.

Délután van. Kaito is már ébren van. Arisa nem akar aludni, de muszáj neki.

- Arisa! – mondja Kaito. – Aludnod kell.

- De nem lehet, tovább kell menni.

- Nem! Maradj itt és aludj! – mondta határozottan Kaito.

- Te hová mész?

- Venni valami kaját és felfedezni a területet.

- Ne menj el! – kérdte Arisa. Kaito egy kicsit elpirult. – Nem szeretnék egyedül lenni.

- Oké! – mondta Kaito és közvetlenül Arisa mellé ült. – Gondolom azt is akarod, hogy ilyen közel legyek hozzád, hogy nehogy véletlenül elvigyenek téged vagy engem – Kaito ezt csak viccnek szánta.

- Igen – mondta határozottan Arisa és Kaito vállára döntötte a fejét. Kaito most már olyan vörös volt, mint az erős paprika.

Miközben Arisa aludt Kaito is elszundított egyszer kétszer. Eléggé veszélyes volt, de Kaito nem tudta nyitva tartani a szemét. Egyszer csak Kaito félálomba meghall egy hatalmas nagy susogást. Nem lehetett tudni, hogy mi az. Hasonlított a szárnycsapkodáshoz, de ez sokkal nagyobb volt. Kaito kinyitotta a szemét, de nem látott semmit, mert egy hatalmas nagy homok viharféleség jött szembe vele és a kezét a szeméhez kellett kapnia. Vigyázott Arisára is aki erre felkelt.

- Mi folyik itt? – kérdezte Arisa.

- Nem tudom – válaszolta Kaito.

- Nemsokára vér – mondta az ismeretlen ember és abbamaradt a vihar és a szárnycsapkodás. Felismerték az embert és nem is volt olyan ismeretlen.

- Dark! – pattant fel a lány és Dark nyakába ugrott. Kaitonak összeszűkült a gyomra a látványtól és a szíve is széttört. Dark nyugodtan tartotta a lányt a kezébe. Arisa, amikor észbe kapott, hogy mit csinál leszökkent Darkról és véletlenül rosszul ért földet és a földre huppant.

- Jól vagy? – kérdezte Dark Arisától.

- Nem… - kezdte és elkezdte dörzsölni a jobb bokáját. – Kibicsaklott.

- Hé! – szólt oda Dark Kaitonak. – Gyere segíteni a barátnődnek. – Arisa ekkor elpirult, hogy Kaitot tartja pasijának, de Kaito nem csinált semmit csak ölbe tette a kezét. – Na! Mire vársz még?

- A te barátnőd! – kezdte Kaito. – foglalkozz te vele.

- Tessék? – kérdezte felháborodva Dark.

- Kaito… - mondta halkan Arisa és odafordult Kaito felé, de a fiú nem nézett rá. – Kaito - mondta Arisa még egyszer és már kezdtek könnyek szökni a szemébe. Kaito felállt a fa tövéből és elfordult tőlük.

- Szia… Arisa… - mondta utoljára Kaito és elment.