Kaito csak egyed�l s�t�l az utc�n. Kezd s�t�tedni, de nem f�l, mert most m�r �gy l�tja az eg�sz vil�got, hogy mindegy neki, hogy mi lesz vele, az egyetlen egy dolog, ami�rt �lt az most m�r nincs. Egy pillanatra n�ha-n�ha szellemk�nt megl�tja Aris�t az utc�n, hogy v�rja �t, de tudja, hogy az csak a k�pzelete sz�lem�nye.

Megl�t, egy l�nyt el�sz�r azt hiszi, hogy Arisa, de tudja, hogy nem �. Egy hossz� v�r�s haj� l�ny az, aki fut 3 ember el�l �s azok meg mindenf�le fegyverrel �ld�zik. �gy l�tja, hogy a l�ny m�r nagyon unja az eg�szet �s az oldal�n l�v� karddal lem�sz�rolja az �sszeset. Kaito hirtelen csapja meg a friss v�r szaga. A l�ny megl�tja Kaitot �s elkezd fel� futni a kardj�val. Kaito r�j�n, hogy nem seg�teni akar neki, hanem meg�lni, �gy a kez�t a magasba lend�tve szaladni kezdett.

- H�! – kezdte fut�s k�zben Kaito – �n, nem akarlak meg�lni a bar�tod, vagyok! – a l�ny nem hallgatja, meg csak egyfolyt�ban t�madja. Egyszer csak Kaito elesik. A l�ny ezt kihaszn�lva felugrik a leveg�be, kardj�t a feje f�l�tt tartja �s lecsap Kaitora, aki tudja, hogy ez neki a v�g.

Nem �lte meg a l�ny, mert Kaito feje mellett van a kard.

- M�rt nem szaladt�l el az el�bb? – k�rdezte mogorv�n a l�ny.

- Mert… - kezdte volna Kaito, de ekkor szir�n�z� rend�r�s kocsikat hallanak �s motorok zaj�t.

- A francba! – mondta a l�ny. Felr�ngatta Kaitot �s elrohantak egy kis sik�torba. A l�ny Kaitot a falhoz szor�totta, hogy nehogy �szrevegy�k �ket.

- Te… - kezdte volna Kaito, de a l�ny befogta a sz�j�t. Amikor a rend�r�k megl�tt�k a halott embereket elakadt a l�legzet�k.

- Ez meg… - kezdte az egyik rend�r.

- Vajon ki tehette? – k�rdezte egy m�sik.

- Valaki, aki nagyon prec�z, mert mindegyik emberen csak egy v�g�s van, �s ott ahol egyb�l meghalnak az emberek. – mondta egy harmadik. K�r�l szagl�sztak a rend�r�k �s h�la az �gnek, hogy ilyen messzire vitte a l�ny Kaitot, mert oda legal�bb nem mentek, mert nem fogtak v�rre utal� jeleket. Kaito �s a l�ny egyszer csak egy halk zih�l� l�gz�st hallanak �s mocorg�st. Mindketten odakapj�k a fej�ket, de t�l s�t�t van odabent �s nem l�tnak senkit. Kaito r�n�z a v�r�s haj� l�nyra. � a fej�vel odab�k a mocorg�shoz. Kaito �rti, mit akar a l�ny. �sszeszedi minden erej�t �s odamegy. Mik�zben egyre k�zelebb egyre jobban l�tja a sik�tor v�g�t. Mire oda�r, nem l�t m�st, mint egy vacog� l�nyt. Ideges szemmel n�z le a f�ldre ahol minden csupa v�r. Kaito �rzi a rothad� h�s szag�t, ami nem csak a f�ld, hanem a l�ny is �raszt a ruh�j�b�l. A l�ny lassank�nt Kaitora majd jobbra fordul. Kaito is odafordul… nem hisz a szem�nek. Egy kuka m�g�tt egy embernek le van v�gva a feje, egy m�siknak nincsen teste, hanem a falon van a v�rt�l kezdve a csontokig. A v�r�s haj� l�ny is odament. Amikor megl�tta a barnahaj� l�nyt nem v�ltozott az arckifejez�se. Amikor jobbra n�zett… elmosolyodott.

- Re… re… - mondta vacogva a barna haj� l�ny. Kaito oda�lt mell�, �t�lelte �s s�gott valamit a f�l�be.

- Nyugi! – s�gta Kaito. Am�g megpr�b�lta megnyugtatni Kaito a l�nyt addig a m�sik l�ny odament az emberi maradv�nyokhoz �s megszeml�lte. – T�ged egy�bk�nt… - kezdte Kaito. Azt gondolta, hogy majd megint leinti a l�ny, de nem tette �gy tov�bb folytatta. – T�ged hogy h�vnak?

- Layra – v�laszolta ridegen.

- Na �s t�ged? – fordult oda a m�sik l�nyhoz, aki most m�r lenyugodott.

- Mi… - nyelt egyet a l�ny �s kib�kte. – Mion.

- Sz�p n�v. – mondta kedvesen Kaito, hogy ne legyen ilyen let�rt. Azt�n kicsit k�s�bb a rend�r�k elmentek �s kij�tt a hullasz�ll�t� kocsi �s a halottakat is elvitt�k.