Arisa, Kaito és Dark egy fa tövében ültek és hát… malmoztak.

- Áááááá… - ordította el magát Kaito. – megőrülök a sok tétlenségtől!

- Mit szeretnél csinálni? – kérdezte nyugodtan Arisa.

- Leginkább megcsókolni. – mondta magában Kaito. – Nem is tudom… talán elintézni a rossz fiúkat. – mondta Kaito de aztán ledöbbent a létszámtól. – Hol van Liu? – Ekkor egy narancssárga árnyat láttak, amint éppen Darkra ugrik. Belemélyeszti a fogait a nyakába és szívni kezdi a vérét. Dark csak kidudorodó szemmel éli át a vérátömlesztést. Amikor Liu végzett legurult Darkról és a jobb keze még rajta maradt Dark mellkasán.

- A mellkasomba is akarsz vágni néhány lukat? – kérdezi Dark dühösen, hogy már megint meglepetés szerűen támadta le Darkot.

- Nem is rossz ötlet – mondta viccesen Liu. Dark azt hitte, hogy komolyan belemélyeszti körmeit a húsos mellkasába és egyből lerántotta Liu kezét a földre. – Csak vicceltem. – mentegetőzött Liu.

- Elég a sok hülyeségből! – mondta Arisa és elmutatott jobbra. Egy lányra mutatott, aki éppen vérezve sétált az utcán. Az egész bal karja a vértől tocsogott és a jobb lábán is sok seb volt, amiből dőlt a vörös vér. Meglepődtek, hogy Liu nem támadta le egyből, de aztán megértették, mert az előbb lakmározott kedvenc ételéből: Darkból. Arisa, Kaito és Dark egyből odaszaladtak a lányhoz, hogy segítsenek neki. Liu csak sétált és nem nagyon izgatta őt. A lány kicsit rövid, barna hajú volt barna szemmel. Amikor odaért először Arisa azt hitte megőrült a látványtól és a földre rogyott. Mire Kaito, Dark és Liu is odaért nekik is elállt a lélegzetük… a lánynak nem volt szeme. 2 üres lyuk volt a szeme helyén. Egyszer csak felnézett, mintha látta, volna a többieket. Rájuk mosolygott és egyszer csak összerogyott, és meghalt.

Arisa, Kaito, Dark és Liu csendben ültek egy padon, míg már emberek szállingóztak a friss nyári és egyben már őszi szellőben. Arisa majdnem elsírta magát, hogy míg a többi ember boldogan élik az életüket, nekik meg kell menteni az övéjüket, mint valami kis szuperhős. Kaito nem bírta tovább a tétlenséget és elment venni egy napi újságot. Míg Kaito vissza nem ért Dark elkezdte faggatni Arisát a múltjáról.

- Nem ismertem a múltamat. – válaszolta akarva-akaratlanul Arisa.

- Nem emlékszel rá? Vagy nem akarsz… - kezdte Dark, de a torkára forrt a szó.

- Nem emlékszek rá, csak az után, hogy a szerzetes nevelt engem.

- Szegény csajszi! – mondta gúnyolódva Liu.

- Liu! – szólt rá csendben Dark.

- Ennél jobban nem lehet sajnálni senkit se. – mondta megint gúnyolódva Liu. – A szemem láttára haltak meg a szüleim – folytatta nyugodtan Liu. – A többi faj társamat is megölték én vagyok szinte az utolsó példány a fajunkban, de egy kiscsajt kell sajnálni, aki nem ismeri a szüleit és egy szerzetes nevelte föl.

- Liu! – mondta már jóval hangosabban Dark.

- Hé! – ordított oda Kaito a többieknek kb. 5 méterről és erősen böngészte az újságot. Arisa egyből fölpattant, hogy megnézze, mit talált Kaito. Dark csak az után ment oda, hogy még egy szúrós pillantást váltott Liuval. Mire odaértek mind a ketten Kaito hangosan elkezdte olvasni a cikket. – A legtöbb életet Tokióban veszítettük el egy kórházban. Sok ember csak enyhén súlyos sérülésekkel. A műtét miatt veszítik el az emberek az életüket, de nem tudjuk miért, mert csak piti műtét az összes… - fejezte be Kaito az olvasást és körül nézett a többieken. – Szerintetek a nővérek és a doktorok ilyen őrültek, hogy megölik azokat az embereket, akik épp túlélik a viszályt?

- Lehet – válaszolta Dark. - Szerinted? – fordult Arisához.

- Tudom, mit csinálunk… - kezdte Arisa és sötéten lenézett a földre. Aztán kedvesen ragyogó arccal vissza mindenkire. – Színészkedünk egy kicsit!