- Na, édes… - mondta Liu és a hajára mutatott. Arisa értette, hogy mit akar. Arisa felsóhajtott, aztán elgondolkodott. A zsebéből kihúzott egy barna kis zsákot. Belenyúlt, és apró kis sárga színű port szedett ki belőle. Liunak mutatta, hogy jöjjön közelebb. Liu előre lépett.

- Hajolj le! – mondta parancsoló hangon Arisa. Liu lehajolt. Arisa a hajára szórta a port. Pár másodperc múlva Liu haja elkezdett világosodni. Kb. fél perc múlva az egész haj világos szőke lett. – Voálá… - mondta Arisa és meghajolt.

- Wáo… - mondta Kaito. – Ezt hogy csináltad?

- Tehetség… - felelte Arisa. – Egyébként tudok még pár ilyet, mivel szerzetesnél élek… vagyis éltem – jött zavarba Arisa.

- Elég a dumából, dolgunk van – mondta Dark és elindult a folyosón le a lépcsőn, de ekkor meg is állt, mert eszébe jutott valami. – Egyébként hova is kell menni?

Arisa elgondolkodott ezen és eszébe jutott, hogy talán van valahol egy térkép vagy valami eligazító, hogy hol vannak műtők. Mondta a többieknek, hogy kell itt lennie egy ilyennek és mindenki elkezdte keresni. Liu meg is találta. Ez egy eligazító volt, de csak erről az emeletről. Így rájöttek, hogy minden szinten meg kell nézni, hogy mi van ott. Hála az égnek ez csak egy kicsi szint volt és itt nem lehetett találni műtőt. A kórház 12 emeletes volt így lefele is ugyanannyit kellett megtenni, mint fölfele.

- Na, most merre? – kérdezte Dark a lépcsőnél.

- Le és föl – válaszolta határozottan Arisa.

- Azt gondolod, hogy szaporodjunk? – kérdezte Liu.

- Nem. Azt gondolom, hogy ketté vállunk – mondta Arisa és végig nézett a többieken.

- Én Darkkal megyek! – jelentette ki Liu.

- Nem – mondta mosolyogva Arisa. – Még a végén felfalod.

- Akkor én megyek veled? – kérdezte Dark Arisától, de ekkor hátra nézett Kaitora, akinek a szemei csak úgy égették Dark hátát.

- Én Liuval megyek. – mondta Arisa és karon fogta Liut és lefele indultak.

- És mért pont ti mentek le?

- Mert mi nők vagyunk – mondta Arisa és már fordult is vissza.

Lent Liu és Aris már fürkészte is az eligazítót. Ezen a szinten már 2 is volt.

- Az egyikbe te a másikba én – mondta Arisa kicsit suttogva. – És tudod, mit kell csinálni, ha vannak, bent vagy ha belépnek? – Liu bólintott és már indult is az egyik műtőhöz. Arisa várt még egy kicsit. Odament a lépcsőhöz. Felnézett, hátha látja Darkot vagy Kaitot, de csak a hangjukat hallotta.

- Te idióta! Minek kell veszekednünk? He?

- Én veszekedek? Várj csak Dark! Majd ha, egyszer alszol, a te kis angyal szárnyaiddal akkor majd szépen levágom őket és sikíthatsz, ahogy akarsz, én nem fogok segíteni!

Így vitatkoztak tovább a fiúk. Arisa csak kínosan megvakarta a fejét és elindult a műtő felé. Mikor belépett nem volt bent senki. Gyorsan odaszaladt egy szekrényhez és kinyitotta. Egy csomó injekció volt benne. Mindegyiket kivette, amiben volt anyag. Elővett egy furcsa papírt és mindegyikből kispriccelt egy keveset a papírra. De mikor az elsőt kispriccelte várt egy kicsit és csak aztán jött a 2. és így ment tovább. A 7. vagy a 8. lehetett, amikor a papír színe kékre váltott. Ez azt jelentette, hogy méreg. Arisa elmosolyodott.

Eközben Dark és Kaito furcsa, hogy csendben keresték az injekciókat egy műtőben, különféle szekrényekben és fiókokban. Amikor Kaito kihúzott egy fiókot 3 darab injekciót talált benne. Kettőnek fehér színe volt és egynek vörös. Mindhármat kivette és Darknak szólt. Dark hirtelen kicsapta szárnyait, de ez miatt levert egy lámpát az asztalról. Kaito gyorsan odament az asztalhoz és visszatette a helyére a lámpát. Szerencséjükre senki sem halotta meg. Dark kitépett egy tollat az egyik szárnyából és visszaengedte mindkettőt. Kaito óvatosan az egyikből ráspriccelt a tollra. Semmi sem történt. Most a vöröset próbálta. Az sem csinált semmit. Dark egy nyalintásnyit vett a vörösből és megállapította, hogy az csak vér. A harmadikat is ráspriccelte a tollra, de az sem csinált semmit.

- Akkor ez tiszta – mondta Dark és kidobta a kukába a tollát. – Jöhet a következő. – és mindketten kimentek az ajtón.

Liu szinte feltúrta az egész műtőt. Véletlenül meglökte az ágyat és az eldőlt. Mielőtt eldőlt volna megpróbálta megfogni, de megbotlott és ráesett az eldőlt ágyra. Ekkor valaki benyitott. Egy orvos volt az.

- Hát maga? – kérdezte az orvos. Magas, barna hajú ember volt.

- Ömm… én csak egy aktát kerestem az előző műtétről. – próbálta elmondani azt Liu, amit megbeszéltek Arisával.

- Az itt van nálam – mondta az orvos és odanyújtotta Liunak.

- Köszönöm – köszönte meg Liu és már indult is kifelé. Kifelé menet elgondolkodott rajta, hogy az embernek mért nem tűnt föl, hogy rendetlenség van és pont ebben a pillanatban szólalt meg.

- Ennyire fontos volt ez a lány? Hogy feltúrja ezt a műtőt?

- Ő… igen!

- De hisz minden évben itt van velünk ilyenkor.

- Tudom, de meg kell néznem, hogy javult e valamit.

- Akkor, ha megtenné, megnézné?

- Ömm… - kezdte volna Liu, hogy nem, de ezt nem mondhatta. – Igen. – gyorsan belekukkantott kifele menet, hogy hol van ez a lány. Eggyel lejjebb a 62-es szobába. Az nem baj, hogyha eggyel lejjebb benéznek egy lányhoz. Mikor már elérte a lépcsőt megállt és a fejét hirtelen balra hajlította jelezvén Arisának, hogy jöhet. Arisa gyorsan kiszaladt az ajtón és együtt szaladtak le a lépcsőn. Liu bevezette Arisát a 62-es szobába. Ott feküdt az ágyban egy szőke hajú kislány. Az egyik szeme le volt kötve. Amikor felült kérdőn nézett Liura és Arisára. Liu mosolyogva megkérdezte a lánytól, hogy, hogy hívják.

- DG – felelte a lány. Liu ekkor elmosolyodott és kicsit csúfondárosan hozzátette.

- Szép név.