DG csak szipogott még pár másodpercig. Liu egy székben van beültetve. Satoko alszik nyugodtan. Arisa egy másik székben ül és vár. Nem tudja mire, de vár. Egyszer csak Liu megmozdul és kinyitja a szemeit.

 - Mi történt?  - kérdezi, és a fejét fogja.

 - Bele néztél a szemembe. –mondta DG szégyenlősen. – De hogy élted túl?

 - Vámpír vagyok, így sok mindent túlélek – válaszolta. Megpróbált felállni, de Arisa visszanyomta.

 - Elég a várakozásból! Hívom a fiúkat! Megtaláltuk, amit kerestünk! – mondta feldühödve Arisa és ki akart lépni az ajtón, de kinyílt és neki ment valakinek. Felnézett és látta, hogy kinek ment neki. Dark volt az. Arisa megkönnyebbült. Aztán mögé nézett és látta, hogy ott van Kaito is kicsit megrémülve. – Kaito. – szólt oda Arisa gyengéden, de Kaito megijedt. – Minden rendben?

 - Elvesztettek egy műtéten egy 4 éves kislányt. – mondta Dark Kaito helyett. Ekkor Dark halott valami mocorgást Arisa mögött. Oda nézett és egyszer meglátta DG-t és egy lányt – Satokot – aki kezdett felébredni. – Ők meg kik?

 - Majd később elmondom, most tűnjünk innen. – mondta Arisa. Dark segített Liunak, de az elején félt közelebb menni hozzá, hátha most is megcsapolja őt.

 - Nyugi – nyugtatta meg Liu Darkot. – Nem fogok most senkiből sem inni.

    Arisa az ölébe kapta az infúzión lévő Satokot és éppen ki akartak menni, amikor egy hang megszólalt.

 - Kérem, - mondta valaki és mindenki megfordult. DG volt az. – vigyenek engem is. – Arisa nem tudta mit tegyen csak bökött a fejével Kaitonak. Kaito tudta, hogy mit kell tenni. Ő is az ölébe kapta DG-t és szaladtak kifelé. Az alattuk lévőbe mindenhol csak orvosok és betegek is voltak. Nem volt más kijárat: csak az ablak.

 - Én félek – mondta kicsit viccesen Arisa.

 - Mindenki kapaszkodjon a másikba – mondta Dark. Arisa és Kaito megigazították Satokot és DG-t, hogy tudják egymást fogni. – Felkészülni… - mondta Dark és ki sem mondta a többit már mindannyian ugrottak. DG, nem mert kinézni csak Kaitohoz húzódott jobban. Satoko mivel azt sem tudta mi van így meg se mozdult. Az 5.-en voltak és az nem kicsi zuhanást jelentett nekik. Miközben húzta őket a gravitáció a „repülés” miatt kicsit széjjelebb is mentek. Kaito és Arisa keze jobban és jobban csúszott szét. Kaito már érezte, hogy mindjárt elengedik egymást így magához rántotta Arisa és egymáshoz húzódzkodva zuhantak lefelé. Nem tudták, hogy most mi lesz, csak zuhantak tovább, de egyszer csak Kaito észrevette, hogy lassabban zuhannak. Felnézett és látta, hogy Dark megfogta Arisa hátán a ruhát és leengedi őket. Dark nem tudta rendesen irányítani, hogy hova akar menni, mert túl sokan voltak és véletlenül egyenes egy fa lombkoronájának ütköztek. Mindenki felakadt valahova. Sajna Kaito kezéből kiesett DG, de Liu volt olyan gyors és elkapta mielőtt leesett volna. Satoko most már ébren volt. Kicsit furán érezte magát amiért Kaito és Arisa között volt, de érezte, hogy biztonságban van. Dark kikémlelt, hogy van e valaki a közelben, de a szerencséjükre nem volt senki. Mindannyian lemásztak a fáról. Először Dark szállt le és vitte magával Liut is, akinek a kezébe volt DG. Aztán Kaito mászott le miközben a többiek figyelték, hogy van e valaki a közelben. Arisa Kaitonak leadta Satokot aztán Arisa leugrott és Kaito elkapta. Kaito pont a csípőjénél kapta el és a szemük egy vonalba került és így mindenük, de közel is voltak egymáshoz. Kaito nagyon elpirult, de Arisa nem mivel ő nem érzett semmit Kaito iránt csak nagyon nagy barátságot. Amikor már Satoko feleszmélt rendesen megkérdezte, hogy mi folyik itt.

 - Satoko – kezdte Arisa – emlékszel bármire is, ami eddig történt veled?

 - Nem, csak onnantól, hogy repülünk az ablakból.

 - Satoko. Én kitöröltem az emlékeidet egytől egyig csak azt nem hogy mi a neved. – Satoko megmerevedik. – Jobb is volt, így mert amit elbírtál az eddigi életedben azt senkinek sem ajánlom. És… - folytatta volna Arisa, de Satoko felkiáltott. Hosszú idegtépő ordítás volt. Aztán Satoko neki esett Arisának.

 - Gyűlöllek! Gyűlöllek! Gyűlöllek! – ordította Satoko de aztán csak keservesen sírt és lerogyott a földre. – Gyűlöllek…

 - Sajnálom, de most már hozzánk tartozol… - mondta hidegen Arisa és elment.