Mexikóvárosból egyenesen – vonattal - Tam Picoba mentek, ahol felszálltak egy hajóra és a hajó egyenesen Havannába – vagyis Kubába - vezette őket. Onnan taxival Santiago de Kubába mentek Sokat sétáltak ebben a városban, de megérte. Egy hatalmas nagy elhagyatott, kopott, törött, mohás épület volt előttük. Rei felnézett az égre, éppen pirkadt, de Rei nem a nap miatt aggódott, hanem a hold miatt. Látta, hogy a következő éjszakán telihold lesz. Rei sziszegett egyet, mint egy kígyó – de nem a hold, hanem a nap miatt tette - és parancsolta a többieknek, hogy gyorsan keressenek egy lakható szállodát. Hála az égnek épp volt egy nem is drága kicsit koszos szálloda. Rei azt parancsolta a többieknek, hogy ha akarnak jönni abba a buliba, akkor most azonnal feküdjenek le. Mindenki engedelmeskedett neki. Egyedül Youko maradt fenn még egy kicsit, hogy megnézze a napfelkeltét, de úgy látszott mintha észbe kapott volna és bebújt az ablaktól legmesszebbre lévő ágyba és aludt. Rei – mivel Youko elfoglalta – a második legtávolabbi ágyat választotta. A többiek – kivéve Lent, aki a földön aludt – elfoglalták a saját ágyukat, de Azu a kanapén aludt, mert nem volt elég ágy.

    Rei annyira elaludt, hogy álmodott, de nem csupán álom volt az, hanem a múltat jelképezte.

3 lányt látunk, egyik nagyon virgonc és a másik kettőt egyfolytában piszkálja. Barna vállig érő haja van, jobb oldalán egy tincs, pedig piros, jobb szeme lila, bal, pedig kék. A másik lány, aki talán vele egyidős, nagyon hallgatag és néha mosolyodik el. Kék hosszú haja van, a homlokán lévő 2 tincs, pedig fekete, a jobb szeme lila a bal meg halvány pirosos. A harmadik lány kicsit idősebb náluk, talán négy-öt évvel, de nagyon vigyáz mind a kettő lányra, mintha az anyjuk lenne. Hosszú lófarokban lévő barna haja elöl narancssárga. A jobb szeme neki is lila, de a bal barna. A vámpírgyerekek (hát igen, a vámpíroknak – legalábbis ennek az ágnak – a jobb szeme mindig lila, és természetellenes a hajuk) régi jó barátok. A barna rövid hajút Reiamenek hívják, a kék hajút Akeminek, az idősebbet, pedig Akanenak.

 - Te, Akane! – szólt oda Reiame. – Neked nem kellene már férjet választanod?

 - Reiame! – csitította Akemi. – Ilyet nem illik.

 - Hagyd csak! – mondta mosolyogva Akane. – De Reiame, most kell majd választanom, de téged, mit érdekel?

 - Semmit – mondta zavartan a vámpírlány.

 - Ne várd ezt a kort. Igen az egyetlen boldogság az benne, hogy lesz férjed és lesz majd gyereked, de a rémes részt majd csak 17 évesen fogják elmondani nektek, mert kapsz rá elég időt – 18 éves korodig -, hogy feldolgozd.

 - És mi az? – kérdezi félve Akemi.

 - Nem mondhatom el, mert az szörnyű lenne a szervezetednek is, meg az előtted álló életednek is.

 - Rendben – mondta Akemi fejet hajtva Akanenak. Akane kérdőn nézett Reiamera aki zsörtölődve nézett Akanera, mivel nem mondta el neki ezt a nagy titkot.

 - Oké – mondta ki végül Reiame. – De akkor is hamarabb fogom megtudni, mint kellene. – a többieknek megállt a vér az erükben és erre Reiame kinyújtotta a nyelvét, és erre mindenki elnevette magát, mert Reiame csak viccelődött. Legalább is ezt hitték…

Késő hajnal van – kezd felkelni a nap. Már az összes vámpír az ágyban szunyókál, mert tudják, hogy a másnapi éjszaka nagy nap lesz. Egyedül egy kíváncsi kis 13 éves vámpír van ébren: Reiame. Megáll egy hatalmas nagy épület előtt. Kicsit reszket, de mielőtt belé állt volna a félsz elindult befelé. Bent egy hatalmas nagy aula várta. Még sohasem járt idebent meg azt sem tudta mért itt fészkelődik a legtöbb vámpír. De tudta, hogy itt fogja megtudni, hogy mi az a szörnyen nagy titok. Beállt az aula közepére és egyszer csak egy nagy csattanást hall. Mivel ő csak egy kíváncsi kis vámpír egyből elindul arra. Pár perc múlva talál egy ajtót, ami kicsit ki van nyitva. Bekukucskál rajta és látja, hogy egy székben ül Akane és előtte egy kövér félig kopasz barna hajú ember járkál, és mintha gondolkozna.

 - Mi csináljak veled? – kérdezi a kövér fickó és dühébe egy pofont lekever Akanenak, aki meg se rezzen az ütéstől, csak ül a székben a kezei a combján összekulcsolva és nézi a földet kicsit megbánóan. - Mondtam, hogy nem mondhatod meg senkinek, sőt meg se említheted. Erre máris kettő kis tizenhárom éveseknek elmondod. – mondta tovább a férfi é már nagyon ideges volt, de ránézett a lányra és megenyhült az arca. – Tudod, mivel jár ez?

- Igen – mondta határozottan Akane. A férfi hátrébb lépett pár lépéssel és az eddig ajtó miatt nem látott emberek előbbre léptek. Az egyiknek nyírt szőke haja volt és egy lánc volt a kezébe, az orrába pedig egy karika piercing. A másik viszont öltönyben volt. Biztos, hogy nem voltak vámpírok legalább is nem ehhez az ághoz való. Ebben a pillanatban a piercinges ember nekilendült és a láncával ütötte vágta Akanet. Az öltönyös is belelendült és az öltönye alól kihúzott egy tőrt és elkezdte szurkálni Akanet, ott ahol még nem hal meg. Akane üvöltött. Reiame nem tudta, mit csináljon. Hangtalanul üvöltött ő és sírt. Nem tudta elhinni, hogy mi történt a barátnőjével, aki méghozzá miatta halt meg. Ekkor abbamaradt az ütögetés és Reiame benézett a résen. Akane véres teste még mindig a székben van, és nyitva van a szeme, de az élet fénye, már kihunyt benne. Reiamenak ennyi elég is volt. Elindult ki az ajtón és meg sem állt, amíg haza nem ért. Ott mondta anyukájának, hogy elutazhatnak – már jó ideje fontolgatta az anyja, hogy elmennek. Az anyuka nem is habozott. Felvette a bőröndöket Reiame is és még a csecsemő húgát is ő vitte. Beszálltak egy taxiba és a repülőtéren el is repültek japánba. Ott Reiame Reinek szólíthatta magát és mivel egy kicsit kitűnt a piros haját befestette barnára. Megpróbálta elfelejteni, ami akkor este történt és 1-2 éven belül el is felejtette.